Online fotómagazin

Tippek és trükkök

Rókák

Tippek és trükkök

2011 májusában, amikor egy rókavár előtt üldögéltem, támadt az a gondolatom, hogy milyen jó lenne a rókakölyköket a közelben lévő detektív üveges madárleshez szoktatni és ott fotózni őket. A kölykök ritkán húzódtak vissza a kotorékba, mert az már tele volt bolhákkal, inkább a közeli bokrok alatt húzták meg magukat. Az elhatározást tett követte. Rendszeresen vittem húst a leshez és elhelyeztem úgy 8-10 méterre a les előtt. Az első hónapban ennek semmi eredménye nem volt, pedig minden nap letettem az adagjukat a les elé. A fotóstársaim próbáltak lebeszélni a dologról, mondván, úgysem lesz az ötletből semmi, de én kitartó voltam.
Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS -1D X, EF400mm f/2.8L IS USM 1/800 sec f/3.5 ISO 1600
A hús minden reggelre eltűnt! Azt gondoltam, hogy vaddisznók ették meg, mert gyakran láttam a nyomukat a les előtt, esetleg kóbor kutyák találtak rá az ingyen kosztra. Töprengtem, hogy mit tegyek, fejezzem be az akciómat és adjam fel, de engem nem ilyen fából faragtak. Adok még egy hónapot nekik, gondoltam, és ha ezután sem látom őket, befejezem!
Továbbra is rendszeresen hordtam ki a húst, de mindig ügyeltem arra, hogy csak annyit tegyek ki a részükre, amennyi mellett a természetes vadászösztönük megmarad! A hentesek viccesen megvádoltak, hogy elhordom a nyugdíjasok elől a finom falatokat, hiszen a csirkeaprólékot gyakran felvásároltam, heti kisebb-nagyobb adagokban.
A második hónap vége felé aztán megtört a jég, beérett kitartó erőfeszítéseim gyümölcse. Az egyik fotóstársam kint ülve a lesen, felhívott telefonon, hogy késő délután megjelentek a rókák és kényelmesen megették a kihelyezett húst! Egyszerre négyen!! Attól kezdve szinte minden nap kint ültem és vártam őket. Meg is jelentek majdnem minden alkalommal késő délután. Egyre bátrabbak lettek, már azt is elviselték, hogy beszéltem hozzájuk a lesből. Érdeklődve figyeltek és barátkoztak a hangommal.
Fotó: © Szekeres János

Nikon D3, 300.0 mm f/2.8 1/80 sec f/7.1 ISO 2500
Azt még az elején elhatároztam, hogy nem fogom magamhoz szelídíteni őket, nem az volt a célom, hogy kézből egyenek, hanem az, hogy a vadságukat, természetességüket és függetlenségüket őrizzék meg, de lehessen nyugodtan fotózni őket. Több történetet olvastam már a megszelídített állatok tragédiájáról, ami szinte mindig az állatok pusztulásával ért véget, nem szerettem volna, hogy a rókáim is így járjanak.
Szerencsére a vadászokkal jó a kapcsolatom, megígérték, hogy nem lövik ki őket, így talán még egy ideig gyönyörködhetünk bennük. Szerettem volna reggeli fényben is képeket készíteni, ezért a húst minden nap egy kicsit korábban raktam ki, így elértem azt, hogy már reggelente is kijártak.
Ez az akció nagyon sokat követelt tőlem időben és rendszerességben. Lassan két éve, hogy nem voltam üdülni, vagy hosszabb időre távol. Csak az vágjon bele egy ilyen akcióba, aki ezt végiggondolja. Hogyan tovább? - Egyelőre még nem tudom. A rövidebb távra kitűzött cél szép téli fotók elkészítése volt ezekről az állatokról. A többit majd meglátjuk!
Szöveg és kép: Szekeres János
FotóOktatás fotóiskola