Online fotómagazin

Tippek és trükkök

Téli fotózás városban és a természetben

Fotósuli

A tél a mostoha körülmények miatt kellemetlen fotózási környezet, viszont sokféle és érdekes fotótémát kínál, köztük olyanokat, amelyeket más időjárási körülmények között nem tudunk megörökíteni. Például a fák lehullatják lombjukat, feltárják szép ágszerkezetüket, a kevesebb szín miatt fokozódik a fotók grafikus jellege, erősítve a kompozíciót. Amennyiben az ilyenkor gyakori köd hóval is társul, akkor különleges – „fehér a fehérben” stílusú, illetve szürke árnyalatokban gazdag – fotókat lehet készíteni. Ebben az évszakban egyaránt születhet erősen kontrasztos, vagy éppen szelíden lágy fotográfia. A vállalkozó kedvű természetfotóst megannyi ígéretes téma várja ilyenkor, a makrótól a tájképeken át a vadon élő állatok fényképezéséig. Közeli, ígéretes területekre érdemes egy évszakon belül is többször kilátogatni, eltérő fényviszonyok és meteorológiai körülmények közepette. Minden alkalommal más-más hangulatú fotókat készíthetünk. A tél a városi, falusi környezetet is elvarázsolja, érdemes sűrűn kattogtatni a fényképezőgépünk zárját. Induljunk a téli témák irányába, rétegesen felöltözve. Ahogy mondani szokás: nincs rossz idő, csak alulöltözött fotós!
Fotó: © Suhayda László

Canon EOS 5D Mark II EF 16-35mm f/2.8L USM 1/800 sec f/9 ISO 400

Zúzmarás fák

Szerencse is kell hozzá, hogy megfelelő, párás időben és gyenge légmozgás mellett a fák ágain több centiméteres zúzmara képződjön, utána viszont ködmentes legyen az idő, hogy a szép látvány minél jobban érvényesüljön. Célszerű napsütéses időben polárszűrőt használni, amelynél a polarizáció erőssége forgatással szabályozható, s a legerősebb hatás a Nap irányától 90 foknyira tapasztalható. A túlpolározásra ügyelni kell, mert tintakék, majdnem fekete eget is kaphatunk eredményül. Extra nagy látószögű objektíveknél a polárszűrő használatakor figyelni kell arra, hogy a képen látható égfelületnek csak (a gyújtótávolságtól függő mértékben) egy részét sötétíti meg a szűrő. A világosabb égen látható sötét folt többnyire természetellenes. A fehér zúzmarával borított fákhoz szépen társul a kék ég, s az esetleg rajta megjelenő finom felhőzet, amely díszíti a képet.

Sinkár tó

Ez a nagyobb kiterjedésű, sekély vizű mesterséges tó Nógrád megyében található, dombok ölelésében. A patak felduzzasztásával változatos vízi világ jött létre, amely télen is számos témát kínál, mint ahogyan azt a mellékelt fénykép-hármas is mutatja. Idegen vizek ismeretlen mélységeket rejtő jegére ne menjünk rá. Az ismerős állóvizek jegére is csak akkor szabad rámenni, ha az már biztonságos vastagságúra hízott, s ekkor is vigyázzunk, mert láthatatlan áramlatok, víz alatti források elvékonyíthatják, meggyengíthetik a felettük levő jégréteget. Csak társakkal, ne egyedül menjünk ki a jégre. Amikor csendes, szél- és csapadékmentes időben fagy be a tó, felületét gyönyörű tükörjég borítja.
Az első fotón látható érdekes alakzatot furcsa időjárási helyzet hozta létre: a részben befagyott és visszaolvadt jégfelületre ráesett a hó, utána pedig erős lehűlés következett. A havas és tükörsima jégfelületek váltakozása emberi szemre emlékeztető formát hozott létre. Érdekesebbé teszi a felvételt az extra nagy látószögű optika által okozott görbület.
Fotó: © Suhayda László

Canon EOS 5D Mark II EF 15mm f/2.8 Fisheye 1/4000 sec f/10 ISO 800
A jég felszínén, vagy a jégbe fagyva különféle érdekes témákat találhatunk, mint a sorozat második képén látható zúzmarás nád-darab, mely szépen kiemelkedik sötét, a csillagos égre emlékeztető jégfelületből. A nézőpontot és a látószöget úgy érdemes megválasztani, hogy a külvilág jégfelületen tükröződő, zavaró csillogása ne rontsa a fő téma látványát (a polárszűrővel is érdemes kísérletezni). Ha viszont szép színű a tükröződés, az fokozhatja a kompozíciónk varázsát. Más-más irányokból és felvételezési magasságokból egészen eltérő hangulatú fotókat kapunk. Vigyázat: erős fényben a jégkristályok miniatűr tükörként viselkednek, a túlexpozíció kiégést, részletvesztést, elrontott fotót eredményezhet!
A kiterjedt vízfelület vonzza a madarakat. Fenékforrások, vagy éppen a nagy madárseregek mozgása nagyobb jégmentes területeket tarthat fenn, ahol a madarak a nap egy részében szívesen tartózkodnak, illetve éjszakázni ide húzódnak. Amennyiben a kelő Nappal ellentétes irányból sikerül ilyen helyzetet megközelíteni, akkor hosszú gyújtótávolságú teleobjektívekkel, esetleg 1,4-szerezővel, kétszerezővel felszerelten szép színű, párás, sziluettes fotókat készíthetünk napkelte idején. Hasonlókat, mint ami a harmadik fotón látható. Többször kell kimenni a helyszínre, mert ahány nap, annyiféle helyzet alakulhat ki a pillanatnyi fényviszonyok, széljárás, felhőzet, páratartalom függvényében. Az ellenfény miatt a képfeldolgozás során komolyabban bele kell nyúlni az elkészült fotókba, például a helyszínen tapasztalt kontrasztviszonyok beállítására.

Epöli fotók

Dombos táj terül el Budapesttől mintegy 40 kilométerre északnyugatra, Epöl településsel a középpontjában, rajta mezőgazdasági táblákkal, ligetekkel, facsoportokkal. A környék kiváló kompozíciós lehetőségeket rejt amiatt, hogy a dombok teteje nem erdővel borított, akadálytalan a kilátás mindenfelé. A fotós megkeresheti a kép elkészítése szempontjából ideális nézőpontot.
Az epöli táj jellegzetességeit bemutató első fotón a korábban lehullott hó kissé összetömörödött egy rövid melegebb időszak alkalmával, így rásimult a szántás göröngyeire, láttatva minden kis egyenetlenséget a reggeli, súroló fényben. A páramentes időben a Nap meleg színe hamar eltűnik, a hófelület fehérré válik a napsütötte oldalakon, s az árnyékos részeken felveszi az égbolt hideg, kékes színét. Az eltérő színű területek határvonalai feltárják azokat a sekély árkokat, ahol a lejtő emelkedőbe fordul és viszont. A magasabban elhelyezkedő nézőpont lehetővé tette, hogy a fotóról lehagyjam a nem túlságosan szép, részlet nélküli eget. A hóval borított táj becsaphatja a fénymérőt, aminek következtében fehér helyett szürke havat látunk a képen. Többnyire túl kell exponálni a fotót akár 1, vagy még annál is több fényértékkel, az eredményt szemrevételezéssel, illetve a hisztogram segítségével ellenőrizhetjük.
Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D EF 28-105mm f/3,5-4,5 1/125 sec f/11 ISO 100
A második fotón ridegen tartott szürkemarha gulya legeli a -10 Celsius fokos hidegben a gyep hó alól kilátszó részeit és a csenevész bokrok vékonyabb ágait. Erős, kontrasztos fény világította meg a tájat. Amire ügyelni kellett: a képszéleken ne legyen félbevágott állat, s legalább néhány közülük legelés közben emelje fel a fejét.
A dombok aljában fut egy csendes vizű patak, hosszabb fagyos időszak után érdemes felkeresni a különféle jégformációk kedvéért. A folyóvízben általában izgalmasabb alakzatok jönnek létre, mint a tavakon, viszont a formák kevésbé időtállóak, az áramló víz folyamatosan formálja azokat. Sok közülük olyan kis kiterjedésű, hogy fényképezésükhöz célszerű makroobjektívet, vagy teleobjektívet+közgyűrűsort használni. A felvételt a jégfelületre merőlegesen célszerű elkészíteni, vagy – amennyiben ferdén tartott objektívvel jobban kivehető a jégforma – erősen kell rekeszelni a kellő mélységélesség elérésére. Kedvenceim az emberi alakra, arcra, vagy éppen valamilyen állatra emlékeztető formák, mint az a „jégparipa”, amely a harmadik, e környéken készült fotón látható.

Elröppenő ölyv

Fotó: © Suhayda László

Canon EOS 5D Mark II EF 500mm f/4L IS USM 1/1600 sec f/9 ISO 640
A táplálékszegény időszakokat kihasználhatja a természetfotós, etetéssel közelbe csalogathatja a madarakat. A kis énekesmadarakat például napraforgóval, a ragadozókat pedig olcsó húsrészek kihelyezésével. Olyan helyet kell választani, ahol nagyobb számban járnak a ragadozó madarak, s a lessátor, leskunyhó készítésével már az ősz végére célszerű elkészülni, hogy a félénk madarak megszokhassák annak jelenlétét. Úgy tudunk biztosítani az elkészült képnek szép hátteret, ha a fényképezés irányában a háttér esztétikus és kellően távoli. Legalább 400 mm ekvivalens teleobjektívvel érdemes próbálkozni (üveges lesnél lehet ennél kisebb), hogy minél kevésbé zavarjuk a madarakat, s ajánlatos a leshelyen belül is óvatosan mozogni. A hosszú gyújtótávolság, a nyitott rekesz szebb hátteret eredményezhet. A madarakat nem a kitett élelmen csipegetve érdemes lencsevégre kapni, hanem jobb, ha a táplálék közelében mozgó madarak viselkedését, életét, mozgását, akcióit próbáljuk megörökíteni. Az ölyvet elmosódott, részben havas háttér előtt sikerült lefényképezni, kedvező repülési fázisban, szép szárnyállásban.
FotóOktatás fotóiskola