Online fotómagazin

Tippek és trükkök

Őszi fotózás

Tippek és trükkök

Az ősz a természetfotósok egyik kedvenc évszaka, egyes hónapjai azonban nagyon eltérő karakterűek. A szeptember még a búcsúzó nyárhoz hasonlít, az október a színek tobzódásának időszaka, a ködös, sokszor csapadékos november a visszafogottabb színvilágot képviseli, időnkénti zordsága már a télre készít fel bennünket. Az őszkezdet megajándékozza a makrofotók szerelmeseit néhány szép virággal, mint például a kornistárnics, homoki- és őszi kikerics, illetve olyan tömegesen előforduló virágokkal, mint az őszirózsa félék, amelyek a rovarvilág utolsó terített asztalai a tél beállta előtt. Az ősz a gímszarvasok, dámszarvasok nászidőszaka és a madárvonulás ideje is, számtalan érdekes témát kínálva az állatfotózás kedvelőinek. A tájfotózás iránt érdeklődők is megtalálják a számításukat. Megszínesednek a bokrok, a fák, a hajnal és az alkonyat a szokottnál is tüzesebb, sokszor látványos felhők úsznak az égen. A csillogó harmat, a szikrázó dér felöltözteti a tájat és annak részleteit, kiemeli a formákat. Az esős, párás, ködös időszak más, kevésbé színes, de annál titokzatosabb fotótémákat kínál. Elkél a jó túrabakancs, a vízlepergető és a hűvös idő ellen védő ruházat. Elő a fotófelszerelést, irány a hegy, a völgy, erdő-mező és a vízpart!
Fotó: © Szekeres János

Nikon D1x, Nikkor 600 mm f/5.6 1/60 sec f/5.6 ISO 400

Dám bika

Szeptember vége felé egy fotós barátommal kimentünk a területre, hogy szarvasbőgést fotózzunk. Elhelyeztük a kétszemélyes lessátrat, beültünk és vártuk az eseményeket. Már az utolsó fények ragyogták be a tisztást, amikor ez a jó kiállású dám bika kilépett a bokrok közül. A napfény szépen csillogott az agancsán és a szőrén. Feszülten figyelte a sátrunkat, elugrásra készen. Pár képet sikerült készíteni róla, mielőtt visszaváltott az erdőbe. A felhősre állított fehéregyensúly adta vissza legszebben az eredeti színárnyalatokat.

Ködös erdő I.

Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 8 sec f/14 ISO 100
Szeptemberben még a kissé „fáradt” zöld az uralkodó lombszín, amely jól mutat azonban ködben. Ilyenkor ne számítsunk élénk színekre és számottevő vonalélességre sem, a pára mindkettőt tompítja. Ezzel szemben erősíti a térérzetet azáltal, hogy minél közelebb van egy fa hozzánk, annál több részletét látjuk, míg távolodva fokozatosan ködbe vész minden. Megajándékozza a Nézőt a titokzatosság érzetével is: sokszor izgalmasabb sejteni a dolgokat, mint aprólékos részletességgel látni mindent. A Pilis erdejében igyekeztem olyan erdőrészletet keresni, ahol lejt a talaj, s szeretem láttatni a fák tövét, nem szívesen „vágom el” a fák törzsét. Addig érdemes helyezkedni az állvánnyal, míg a keresőben a fatörzsek eloszlása valamiféle harmóniát nem kezd el sugározni, s az sem árt, ha a függőleges harmadoló vonalak tájékára kissé vastagabb, hangsúlyosabb fatörzseket komponálunk.

Fényfoltos fenyves

Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 1/6 sec f/14 ISO 400
Az örökzöld fenyves ősszel sem áraszt igazi jellegzetes őszi hangulatot, azaz bizonyos fényviszonyok között mégis. Kora reggel vagy késő délután a kelő, vagy nyugovóra készülő Nap vöröses fénye sávokban megfesti a fenyők kérgét és az erdő talaját, s a meleg színű fényfoltok az őszt idézik. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne legyen túlságosan kontrasztos a fény, mert a napsütötte foltok ebben az esetben kiégnek, vagy ha alexpozíciót alkalmazunk, akkor az árnyékokban sötét, részlettelen területeket kapunk. Ha a fény erős, de a színe még kellemes, megpróbálkozhatunk a HDR-rel: a különféle expozíciós értékekkel készített képsorból a képfeldolgozó programok jelentős része tud olyan képet összeszerkeszteni, amely mentes az alul- illetve túlexponált részletektől.

Vörös hasú felhők

Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 1/125 sec f/13 ISO 100
Ősszel gyakran láthatunk alacsonyan szálló felhőket. Ha szerencsénk van, akkor ezeken tágas rés nyílik a Nap környezetében, alkonyat tájékán. Ilyenkor a nagyon alacsonyan tartózkodó, vagy éppen már a látóhatár alá kerülő Nap narancsszínű vagy vöröses fénnyel megvilágíthatja a felhők hasát. Ezek a fényes területek erős tónuskontrasztban állnak a többi, árnyékban maradó tájrészlettel, amely drámai hatást kölcsönözhet a képünknek. Napszállta után igyekeznünk kell, mert a jelenség egy-két percig tart csupán, éppen a felhők alacsonysága miatt.

Tükröződés

Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 1/13 sec f/9 ISO 250
Az erdei patakok, mint például a Pilisszentlászlóról Visegrádra tartó Apátkúti patak szép tükröződéseket tartogatnak a természetfotósok számára. Lehet olyan felvételeket készíteni, ahol az eredeti- és a tükörkép együtt látszik, számomra azonban izgalmasabb volt csak a tükörkép ábrázolása. A tótágast álló fák fura látványát felülről a sziklás patakmeder zárja le, az áramló víz pedig szálkássá borzolja a tükörképet. A kék ég egymás mellé kerül a sárguló lombok aranyszínével, a világos felületeket pedig a fatörzsek súlyos sötétje osztja harmonikus szeletekre.

„Impresszionista” bükkös

Fotó: © Krivánszky Árpád

Canon EOS 30D, EF 28-105 mm f/3,5-4,5 1/5 sec f/18 ISO 100
A sárgás-barnás-vöröses levelek és a lehullott avar érdekes színpárt alkotnak a bükkfa törzsek világos szürkéjével. Ha az erdőt szépen világítja az oldalfény, megpróbálkozhatunk az ún. „húzásos” fotográfiák készítésével. Az expozíciós időt érdemes előre választani – egyötöd-egynyolcad másodperc között – a fénymérő automatika hozzáadja ehhez a megfelelő rekeszt. A gépváz felfelé irányuló mozgatása közben nyomjuk meg az exponálógombot, ekkor a kamera a viszonylag hosszú expozíciós idő alatt elmozdul, csíkszerű vonalakat rajzolva a fotón, amely impresszionista festményekre emlékeztető elmosódást eredményez, de az eredeti formák viszonylag jól megőrződnek. Úgy tartom, akkor a legszebb a húzásos erdőfotó is, ha látszanak a fák tövei, s a törzsek elrendezkedése is harmonikus. Nem kell kétségbeesni, ha az első próbálkozás nem sikerül, 5-10-ből már biztosan lesz olyan, amelyik elnyeri a tetszésünket.
FotóOktatás fotóiskola