Online fotómagazin

Világ fotósai

Kerekes István EFIAP/PLATINUM fotóművész

Interjú

1, Milyen indíttatásból kezdtél el fényképezni?
- Mivel a szüleim majdnem minden hétvégén kirándulni mentek, így kisgyerekként engem is magukkal vittek. A továbbiakban gyermekkori barátaimmal jártuk az erdőt-mezőt, így nagyon kezdett érdekelni a természet csodálatos világa (egyébként közülük a legtöbben ornitológusként, biológusként vagy környezetvédelmi szakemberként dolgoznak). Így a természetjárás és a természethez való ragaszkodás már a gyermekkori, kamaszkori éveimben belém ivódott. Fotózni is azért kezdtem, hogy megörökítsem a hétvégi kirándulásokat, az ott történteket és a természet egy-két érdekes pillanatát, amit út közben lencsevégre tudtam kapni.
Fotó: © Kerekes István
Legyek
2, Tulajdonképpen mióta is fotózol?
- 1997-ben döntöttem el, hogy komolyabban kellene fotóznom. Ugyanis a körülöttem lévő embereknek is meg szerettem volna mutatni a hétvégi kirándulásaimon látott kisebb-nagyobb természeti csodákat. 2000-ig tulajdonképpen csak természetfotókat készítettem. Viszont ekkor ébredtem rá, a természetet járva, hogy sok érdekes és egyedi szociofotós témával találkozom, amelyeket érdemes lenne megörökítenem. Így a 2000-es évek elején lassan elkezdtem a szocio- és portréfotózással is foglalkozni, melyek igen hamar eredményt is hoztak, úgy hazai, mint nemzetközi szinten. Annyira beleszerettem a portré- és szociofotózásba, hogy azóta már a „mérleg” e felé billen a természetfotózással szemben.
3, Tanultad valahol a fényképezést, vagy csak jön belőled az ihlet?
- Nem tanultam a fotózást, hanem ezt autodidakta módom fejlesztem. A természetfotózáshoz az első löketeket a Természet Búvár című magazin Pillanat varázsa rovata adta. Ami a szocio- és portréfotózást illeti, azt keveset tanulmányoztam, inkább régi fotólapokat és az interneten egy-két neves fotográfus oldalát nézegettem. Fontos dolognak tartom megemlíteni, hogy jelen pillanatban az otthonomban egyetlen fotózással kapcsolatos szakkönyvem sincs, és nem is volt.
Fotó: © Kerekes István
Katryna
4, Van példaképed, akinek az alkotásai kedvezően hatnak rád és inspirálnak egy-egy új ötletre?
- Ami a szocio- és portréfotózást illeti, a példaképem Steve McCurry világhírű fotós. Ami pedig a természetfotózást illeti, és egyben a természetfotózás iránti szenvedélyemet megalapozta és elindította, akinek a munkái a legösztönzőbben hatottak rám, az Novák László. Nagyon fontos elhatározásom a kezdetektől (ami a mai napig nagyon bevált) az, hogy soha életemben senkit, egyetlen munkámmal sem próbáltam meg lemásolni, vagy a képéhez hasonlót készíteni, illetve ugyanazt megcsinálni, amit már más vagy mások lefotóztak. Teljesen egyedi látásmódot, képi- és gondolatvilágot igyekszem kidolgozni, és a fényképek végső színvilágát is egyedivé formálom. Arra törekszem, hogy olyat készítsek, amit eddig másvalaki még soha nem csinált …
5, Igen változatos a portfoliód: látom, nagyon fontos számodra a megmérettetés és a pályázati szereplés. Miért alakult ez így nálad?
- Ahogy már fentebb említettem, portré-, szocio- és természetfotó, így rangsorolnám az érdeklődésemet a fényképezés terén. Talán ezt a kérdést egy gyermekkori barátom - aki nagyon jól ismer, és ma már híres sajtófotós – fejtette meg. „István, mivel te 7 éves korodtól 22 éves korodig verseny sportoltál – egy röpke 15 évet, ami napi több órás edzést jelentett, és amelynek a célja az volt, hogy a versenyen próbálj meg a legjobb lenni, és ez a szervezetedbe egy életre beitatódott. Így több mint valószínű, ezért fontos számodra a pályázatokon való szereplés és megmérettetés – versenyzés”
FotóOktatás fotóiskola