Online fotómagazin

Érdekes helyek

Costa Rica, Közép-Amerika

Fotós kalandok

A most következő két részben mutatom be önöknek a Costa Ricában átélt kalandjainkat. Részesei lehetnek az igazi esőerdők élővilágának fotózásában. Többek között madarakat, emlősöket, hüllőket kaptunk lencsevégre, belestünk a köderdőbe és még egy működő vulkán füstölgő kráterét is meglátogattuk.
Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS-1D X, EF200mm f/2L IS USM f/3.5 1/1600 sec ISO 1600
1. rész Santa Rita
Első kalandos utazásunk éppen szilveszter napjára esett: Máté Bence meghívásának tettem eleget, és egy kisebb magyar csapattal indultunk a tengerentúlra. Érdekes volt, mert Bécsből ment a repülőgépünk, éjszaka még a szilvesztert ünnepeltük, de reggel 6-kor már becsekkolva vártuk gépünk indulását. A 29 órás repülőutunk nagy megpróbáltatás volt, de még aznap, január elsején éjszaka megérkeztünk hulla fáradtan Costa Rica fővárosába, San Joséba. Csomagjaink átvétele után izgatottan néztem körül a repülőtér kijáratánál, vajon vár-e minket az előre egyeztetett sofőrünk. Szerencsére megláttam a nevem egy papírcetlin, így megnyugodva kis csapatommal elindultunk az éjszakában egyszerű, de praktikus szállásunkra. Gyors zuhanyzás és némi alvás után másnap reggel tele kalandvággyal elindultunk Aguas Zarcas irányába, ami a fővárostól közel 250 kilométerre található, és a helyi útviszonyoknak megfelelően mintegy 6 órás út állt előttünk. A városban szembetűnő volt a házak ablakainak rácsozása és a kerítéseken a szögesdrót használata. Sofőrünk mondta, errefelé nagy a szegénység, a tulajdon megóvását szolgálja a mechanikai védelem. A párás, nagyon meleg időben kanyargós hegyi szakaszokkal megtűzdelt utunk főleg kávé és aloe vera ültetvények között haladt. Szinte pihenés nélkül érkeztünk meg a Santa Rita elnevezésű kis faluba, ahonnan még 40 kilométeres földút várt ránk. Ezt 1,5 óra alatt tettük meg, így délután kettőre érkeztünk a Laguna del Lagarto Lodge-ba. A helyi lakosok és a lodge-ban dolgozó emberek nagyon szívélyesen fogadtak minket, maga a helyszín pedig varázslatos, tényleg a vad esőerdőben találtuk magunkat. A szoba ajtaján kilépve egy-két perces gyaloglás után már el is feledkezhettünk arról, hogy valójában mi városlakó csapat vagyunk. De miért pont ide érkeztünk meg?
Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS 7D, EF300mm f/2.8L IS USM f/3.2 1/1000 sec ISO 1600
A válasz egyszerű: ebben a földi paradicsomban álmodta meg három férfi a madárfotózás fellegvárát, melyet kemény egyéves munkával valósítottak meg. A Bence résztulajdonában levő fotós leshelyek a természetfotósok rendelkezésre állnak egy helyi idegenvezető segítségével, akit nevezzünk egyszerűen Pelikánnak. A hosszadalmas utazás után már nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehetőségeink vannak. A lesek meglátogatása és az első beszélgetés után rájöttem, kevés időt szántam erre a helyszínre. Nem is értettem, hogy egy Horvátországból érkező fotós kolléga hogyan szánhat erre a kiváló helyszínre mindössze két napot! Mi hat teljes fotós napot töltöttünk el itt, és az is kevésnek bizonyult. Azóta már háromszor is voltam itt fényképezni. Mi az, amit lencsevégre kaphatunk? Felsorolni is hosszú volna, mi minden van itt, de röviden ismertetem a legérdekesebbeket. Rendelkezésre áll két kifejezetten tukánok és kis papagájok fotózására épített leshely, lehet kis madarakat fényképezni igen közelről, akár vakus technikai berendezések igénybevételével is. Érdemes beülni a keselyűk megfigyelésére épített döglesbe, ahová elsősorban ragadozó dögevő madarakat várhatunk. És ez még nem minden, van már kolibri és denevérfotózásra kialakított les is. A makrófotózás szerelmeseinek óriási lehetőség a lodge kertjével szomszédos esőerdő mélyéből előkerülő izgalmas hüllőfajok fényképezése, de napi vendégeink a kis ormányos medvék, illetve sikerült egyik látogatásunk alkalmával bőgőmajmokat is fényképeznünk. A vízi lagúnák között találkozhatunk kajmánokkal, illetve a szemfüles fotósok akár a krisztus gyíkot is lencsevégre kaphatják.
FotóOktatás fotóiskola