Online fotómagazin

Érdekes helyek

Optikai TTL és Nikon D7000

Élet a vízfelszín alatt

Fotó: © Selmeczi Dániel

Már egy ideje mozgatja a fantáziámat, hogy valami új gépet vigyek a víz alá , amit ismét hosszú távon tudnék használni, hiszen a mostani gépemet még 2007 ben vásároltam, azóta is tökéletes társam a merüléseim alkamával. A fotográfiában megjelenő fejlődő technikai újítások következtében jellemzően jobb, nagyobb felbontású és gyorsabb gépek kerülnek a piacra. Ez a fejlődés némileg lelassult az elmúlt években a Japánt sújtó sajnálatos földrengés és a Nikonnak a thaiföldi gyárait érintő áradások miatt. Ezek következtében a NIKON D300- nak nem érkezett megfelelő utódja a mai napig. Amikor Tóth Józsi barátom vásárolt egy Nikon D7000 fényképező gépet a hozzátartozó SUBAL-tokkal, kiváló lehetőség nyílt egy kis tesztelésre. Ez a gép kategóriáját tekintve alsóbb szegmenst célozott meg, mint annó a D300, de az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően, az előzetes tesztek is kiválónak bizonyultak. Egy dolgot azonban hiányoltam a régi gépemből, a video funkciót -nem hiszem hogy a jövőben áttérnék a videos részleghez- azonban néhány szituációban igen jól jött volna, ha egy géppel tudtam volna fényképet és videót is készíteni. A másik fontos és, számomra új téma ami vonzott a gép kipróbálásra, az a optikai vaku vezérlés. A digitlális forradalom után a NIKON és a CANON sem bocsájtotta nyílt forrásúra az új vakuvezérlési eljárásait, az iTTL -t és az eTTL -t. Ez a kezdeti első években komoly gondot okozott a vízalatti fotózásban. Hiszen a régi vakuk csak MAN UÁLIS módban lehetett használni, ami elsőre nem okozott problémát mivel a kijelzőn a helyes expozíció ellenőrizhető volt. Azonban ha gyorsan változó körülmények között használjuk hasznosnak bizonyúlhat a TTL vakuzás. A mai napig megoszlanak a vélemények a profi vízalatti fotósok körében, hogy a manuális vagy a TTL vakuzás-e a jobb vagy hasznosabb, Én a voksomat mindenképpen az utóbbi mellett teszem le. A másik lehetőség a tokozott rendszervaku TTL -ben, ami nem egy ideális megoldás és 2 vaku egyidejű használatát sem teszi lehetővé. A gyártók hamar felismerték a problémát pl.: IKELITE is előállt a saját megoldásával a tokjaihoz, illetve a DS vakukat is digitalis kompatibilissá tette.
A TTL probléma továbbra is fennt állt gyártóknál, mint a SUBAL, SEACAM , SEA&SEA, AQUATI CA stb. Erre kínált megoldást a Heinrich-Weikamp féle i és e TTL adapter, ami minden tokba beépíthetővé vált, így TTL lehetőséget biztosított több vakuhoz. Sajnos, mint említettem ezek nem 100%-os megoldások, hiszen csak “vissza” fejtve próbálták a gyári kódolást leképezni. Tapasztalataim alapján ezt a módszert manuális TTL -nek hívtam, mert sajnos minden szituációhoz megfelelően kompenzálni kellett a vakut, reménykedve a megfelelő megvilágításban. Előnye, hogy kiismerhető a müködése és megmarad a TTL által biztosított szabadság a fotós számára. Pár éve a kompakt gépeknél már megjelent az optikai kábelen történő megoldás ami a gép belső vakuja elindította a külső vaku-t de a teljesítményét még manuálisan kellett szabályozni. Előnye az volt, hogy elektronika nélkül egy egyszerű fénykábelen keresztül használhatóvá tett külső fényforrásokat. Kisvártatva megjentek egy taiwaini gyártónál a NAUTICAM -nál a dslr-hez készülő tokok, melyek optiakai csatolóval lettek ellátva, előrevetítve a módszernek a létjogosúltságát a felső kategóriás gépeknél is. Így lehetővé vált a gyári TTL vakuvezérlés használata a vízalatt is teljes szabadsággal, amelyet S-TTL névre kereszteltek. Érdekes kissé szkeptikusan fogadtam ezt a lehetőséget, nem bíztam benne, hogy kellően gyorsan fog reagálni, és azt gondoltam hogy instabil lesz majd vezérlés a belső vakuról, és hamar lemerül a gép belső akkumlátora. Ilyen előzményekkel készültem a tesztre, azért a biztonság kedvéért a 2 hetes szudáni utamra bepakoltam a régi IKELITE vakumjaimat normal szinkron kábellel, minden esethetőségre felkészülve. No most nézzük, hogy milyen rendszer is kerül a vízalá: NIKON D7000, Subal tok, INONz-240-es vakuk, optikai kábel, ultralight karok. A fényképezőgéppel nem is szeretnék sokat foglalkozni, rengeteg teszt fellelhető a neten, csak annyit, hogy személyes véleményem szerint ez a gép szinte minden szituációra megfelel bármelyik vízalatti fotós számára.
Fotó: © Selmeczi Dániel

A tok az osztrák SUBAL cég gyártmánya ami a vízalatti fotózásban kiemelkedő minőséget produkált az elmúlt évek során, ami ezen a tokon is megmutatkozik. Az összes gomb és funkció elérhető “kivülről” a tokon ergonómikusan kialakítva, hogy akár kesztyűben és a keresőben nézve is könnyen kezelhető legyen. Néhány bonyolult megoldást is beleértve, mint a belső vaku ki-be nyitása és a liveview gomb kialakítása mind tökéletes müködödnek. SeaandSea típusú optikai (használat során a belső vaku fénye csakis az optikai csatlakozón jut ki a tokból) és normal Nikonos V vaku csatlakozóval ellátva, 45 fokos külső keresővel. Amennyiben elektrónikus vakuszinkron kábelt szeretnénk használni, akkor a vakukat manuális üzemmódban használhatjuk. A vakuk japánból érzeknek az INON-tól, melyek komoly elismerést vívtak ki az elmúlt időben a kompakt méretükkel és megbízhatóságukkal a fotósok körében. A vaku 4 db AA méretű ceruza elemmel müködik ,vagy akkumlátorokkal, LED pilot fény, optikai és normal csatlakozóval ellátva (ebben az esteben csak manuális vakuvezérlés használható) hihetetlen ebből a kis méretből ez a komoly teljesítmény. A megszokott karrendszerhez pontosan csatlakozik az 1” gömbbel felszerelt vaku. Mint minden teszt, otthon az asztalon kezdődik, összerakom a felszerelést keresek valami jó teszt ábrát, lehetőleg minél több színnel és nagy kontraszt különbségekkel.
Első expozíció, figyelem mindkét vaku villan, nyitok a rekeszen újabb expo nézem a képet tökéletes, elindulok a másik véglet felé f20 még mindig hibátlan. Kissé levagyok döbbenve az eredményen, mind a gyorsaságon és, hogy mennyire hibátlan. Elkezdek sorozatot lőni 10 képig meg sem állok, az eremény: mind jó. Felvillanyoz a lehetőség de gondolom, na majd a vízalatt kiderül, hogy mennyire is müködik a rendszer.
Az első merüléshez a már jól megszokott és a kedvenc objektívemet választom a TO KINA 10-17-est. Az első képekhez a szudáni vízekben töménytelen mennyiségben előforduló színes lágykorallokkal kezdek, nagy előnyük hogy látványosak és a nap könnyen bele komponálható, és persze nem mennek sehová . Gyors komponálás után élesség, fénymérés rendben, vakuhoz 0.0 kompenzációt társítok exponálok az eremény hibátlan nézem a hisztogramot rendben van. Indulásnak nem is rossz nézzünk más nehezebb témát , mintha arra várnék hátha megjelenik valami hiba, mert eddig a rendszer állja a “sarat”. Makréla raj nehéz feladat elé szokta állítani az elektronikát, hiszen az ezüstösön csilllogó halak könnyen túl exponálhatóak. Beállítom a vakuk pozícióját, szerencsére közel engednek, exponálok párat majd kissé vissza húzódok, és az erdmény hibátlan. Már csak egy dologra vagyok kíváncsi a makró fotózásnál, hogyan is müködik. Éjszakai merülésre 105 micro okbjetívet választok, a vakuba bepített LED jó szolgálatot tesz, bár kissé koncentrált a fénye, de a hozzá járó diffozur és piros takaró jó szolgálatot tehet félénk élőlények megközelítésekor. Egyik kedvenc témámnál kezdek az alvó papagáj halak részleteinek a fotózásával, hihetetlen színek és formák fedezhetőek fel a részletekben. A rendszer ismét hibátlanul müködik úgy érzem magam mintha felszínen fotóznék egy gyári rendszervakuval egyszerűen nem tud hibázni. Az egyik félemem az volt, hogy a belső vaku használat miatt túl melegedhet és hamar lemerül a gép akkumlátora.
A 3. Nap használat után még 28%-t mutat az akkumlátor és ekkor 901 képet exponáltam. Ez szintén hihetetlen volt hogy a vakuban lévő AA akkumlátorokkal 5-6 merülést végig tudtam fotózni úgy, hogy a végén sem merült le, így már kényszerből töltöttem a nap végén.
Fotó: © Selmeczi Dániel

A 2 hét alatt egyszer sem fordult elő, hogy bármi kommunikációs vagy túl exponálási hiba történt volna. Létezett egy gomb amit érdekes módon szinte elfelejtettem hol van: ez a vaku kompenzáció. Valami negatívumot is említsek, az elmúlt években nagy teljesítményű vakukat használtam SUBTRONIC NOVA, IKELITE DS161 azonban az INON teljesíténye alul marad az elmített típusokhoz képest. Ez annyi hátránnyal párosul, hogy jobban kell a vakukat pozícionálni illetve, szűk rekesz használata mellett a nagylátószögű felvételeknél korlátozva lehet használni. Azonban átlagos szituációknál a vakuk mindig elegendő teljesítményt nyújtottak. A mai fejlesztésű gépek ISO teljesítménye már kiváló, így ez a kis hiányosság könnyen kompenzálható.
Általában egy ilyen teszt végén, mindig felmerül a kérdés szeretném-e ezt a rendszert hosszútávon használni? A válasz egyértelműen IGEN, mind a gépváz teljesítménye és mérete ideális választás lehet a vízalatti fotósoknak, a vaku mérete is imponáló és előnyt jelenthet jelentő repülős utazások alkalmával. Nem utolsó sorban, ha igazi TTL -t szeretnék akkor az optikai megoldás lehet a kulcs a jövőben.
Szöveg és kép: Selmeczi Dániel
A fent említett termékek megvásárolhatóak, és tanácsadás: www.fotosub.hu
FotóOktatás fotóiskola