Online fotómagazin

Érdekes helyek

Toscana, a tájak szerelmeseinek

Érdekes helyek

Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS 5D Mark II, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/125 sec f/16 ISO 100
Olaszország középső részének említésére sokan felkapják a fejüket, ha azt hallják „Toscan tájak”. A Napsütötte Toszkána című filmet (angol címe Under the Tuscan Sun) aki látta, sohasem feledi. A film hatalmas sikert aratott („2004 - Golden Globe-jelölés - a legjobb vígjáték vagy musical színésznő (Diane Lane)”) és még a mai napig is kedvelt. Amerikaiak tucatjai érkeznek Földünk e festői tájaira a film hatására, melyben Frances (Diane Lane) alakítása zseniális, ahogy a sok megpróbáltatás ellenére át tudta adni magát a boldogság érzésének. Gyermekkoromban – még 14 évesen – éltem Toscanában két hónapot. Akkoriban annyira elvarázsolt és magába szívott, hogy életem során már nagyon sokszor, legalább tizenöt alkalommal látogattam el erre a vidékre. Felejthetetlen a hangulata, természeti tájak és kultúrtájak, vad hegyek és geológiai formák jellemzik, s persze ne feledkezzünk meg a több ezer éves kultúráról és a XII-XIII. századi alapítású, fantasztikus kisvárosokról sem.

Pillantás Toscanára

Aki Toscanába szeretne utazni, el kell döntenie, melyik részét válassza. A magyarok között a legismertebb a Firenze – San Gimignano – Pisa útvonal. Itt ősszel lehet igazán megismerni a szőlővidék hangulatát, főként San Gimignanoban és környékén. Fantasztikus színekben, a vörös, sárga és barna legkülönfélébb árnyalataiban pompázik a táj. Hajnalban ködpárás hangulatokat és impressziókat lehet fényképezni, ehhez viszont az átlag turistánál jóval korábban, hajnalban kint kell lenni az adott helyszínen, amit lehetőleg már előző nap kinéztünk magunknak. Pisa és Firenze a reneszánsz világ fellegvára; olyan változatos és töméntelen mennyiségű kultúrát tudunk magunkba szívni, hogy egy életen keresztül is kitarthat a mesélni való arról, amit láttunk. Persze, ha bejutunk a sokszor több órás várakozás után. Nehogy valaki azt higgye, hogy Firenzében csak augusztusban van csúcsszezon: ide kora tavasztól egészen késő őszig özönlenek az emberek megnézni a Duomot, az Uffizi képtárat, a Ponte Vecchiot, a Palazzo Vecchiot és még sorolhatnám a látványosságokat oldalakon keresztül. A hatalmas és monumentális Dóm megcsodálása után a reneszánsz legnagyobb festői, Botticelli, Leonardo, Raffaello alkotásainak elemzésébe és szemlélésébe foghatunk. Elgondolkodtató, hogy a művészet mennyire időtálló: még a 21. században is emberek millióit ejtik ámulatba a festmények részletei, a finom ecsetvonások ezeken a több száz éves alkotásokon. Fényképezni korlátozottan lehet, de a mai magas ISO tartománnyal rendelkező gépekkel egészen jó fotókat tudunk készíteni, még a kézben tartott, vagy óvatosan megtámasztott kamerákkal is. Tippnek a Gorillapod utazó állványt ajánlanám azoknak, akik szeretnének bemozdulás-mentes képeket készíteni, de nem akarnak egy nagyobb állvánnyal feltűnést kelteni.
Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS 5D Mark II, EF 16-35mm f/2,8 L USM 1/80 sec f/11 ISO 100

Toscanai táj

Aki több időt szán Toscanára, mindenképpen menjen el Sienába. A San Gimignano és Siena közötti tájakon már találkozhatunk a megművelt földekkel; olyan kultúrtájakat fotózhatunk, ami csak erre a vidékre jellemző, a világon egyedülálló. A történet egyszerű: a római korban elsősorban búzatermő vidékeket és olajfaligeteket hoztak létre itt a katonák millióinak táplálására. A toscanai földművesek szegény emberek voltak, utódaik közül sokan a mai napig is a hagyományos földműveléssel foglalkoznak. Akkora mennyiséget termelnek, hogy a megművelt földek gyökeresen átalakítják a táj arculatát, amit a modern ember szépnek talál.
A több száz éves hagyományos földművelés szinte érintetlenül vészelte át a modernizációt, ennek eredményeképpen sok növény- és állatfaj talált otthonra ezen a vidéken. Tavasszal a pipacs és a fehér réti margaréta virít egymás mellett – sokszor búzatáblányi területeken. A dimbes-dombos tájon idilli képet mutatnak a gazdasági épületekhez felvezető utak ciprusfasorai, melyek csodált díszei egy utazó fotós mappájának.
Fotó: © Imre Tamás

Canon EOS 5D Mark II, EF 70-200mm f/2.8 L IS USM 1/15 sec f/11 ISO 200

A Maremma Nemzeti Park

A Grossetto melletti Dél-Toscanai területhez tartozó Maremma Nemzeti Park a Tirréntengerrel határos. Ezt a mocsaras vidéket szintén a rómaiak művelték meg, de a XVIII. századtól kezdve szinte érintetlen és megműveletlen maradt. 1975-ben Parco Naturale dell’Uccellina néven alapították a nemzeti parkot az itt élő állat- és növényvilág védelmére, valamint a vidék képét átformáló gazdasági fejlesztések megakadályozására. Mindenféle lessátor nélkül kaphatunk itt lencsevégre dámszarvasokat és bakcsókat, a tengerparti érintetlen homokos táj pedig lenyűgöző. A nemzeti park központjából lehet túravezetést is kérni, de bizonyos területeken mindenféle engedély nélkül tartózkodhatunk és fotózhatunk, csak be kell fizetni a belépőket. A végére hagytam a legkellemesebbet: egy pohár tüzes toscan bor mellett elgondolkodhatunk azon, hogy mennyire magával ragad minket a táj. Rohanó, globalizálódó világunkban engedjünk meg magunknak egy kis kikapcsolódást, hogy elutazzunk a Föld egyik legszebb helyére.
Szöveg: Imre Tamás Képek: Imre Anikó és Imre Tamás
FotóOktatás fotóiskola