Online fotómagazin

Érdekes helyek

Bálna vs. Pygmy csikóhal

Élet a vízfelszín alatt

Komolyan elgondolkoztam az elmúlt évek alatt, hogy a jövő sajnos nem a “nagyhalas” merüléseké. A legtöbb búvár mindig valami ÓRIÁSIT szeretne látni a víz alatt. Delfineket, barrakudát, cápát - fogalmazhatunk úgy is, szinte mindegy, hogy mit, csak valami NAAAAAGY legyen. Viszont jó pár száz merülés után valahogy ez a dolog kezd megváltozni... Elkezdjük felismerni a makró világ szépségeit, és betekintést nyerhetünk a szellemtűhalak, pygmy csikóhalak, harlequinrákok eddig még nem látott titkos világába. Ezidáig mindig csak a kéket néztük, hogy mikor tűnik fel valami, és minden merülést új helyszínen szerettük volna végrehajtani. Pedig csak lassabban kell úszni és figyelni, mert így akár pár négyzetméternyi korallzátony is bőséges látnivalót kínálhat akár több merülésre is.
Fotó: © Selmeczi Dániel

Miért is mondom ezt? Sajnos az elmúlt évek alatt a nagyhalak szinte kihalófélbe kerültek, ritkán találkozhatunk tonhalakkal, vagy egyéb nyíltvízi fajokkal a merüléseink során. De gondoljunk bele, mikor is láttunk utoljára több száz vagy esetenként ezer egyedből álló tornádószerűen kavarodó barracuda rajt Egyiptomban? Vagy tüskés makrélákból álló rajt? Sajnos ezek a látványok eltűnőben vannak a búvárok szemei elől. A környezetszennyezés, a globális lehalászás, a dinamit okozta károk lassan visszafordíthatatlan folyamatokat okoznak a világ tengereiben. Vagy olyan távoli helyekre kell utaznunk mint például Cocos vagy Malpelo, netán Francia Polinézia, ahol ezeket a problémákat már hosszú évekkel ezelőtt felismerték, pénzt és energiát áldoznak a védelemre.
Fotó: © Selmeczi Dániel

De meddig tartható ez fent mondjuk a kolumbai Malpelón, ahol a nemzeti parkok határait tüzérségi ágyúval és helikopteres őrszolgálattal kell megvédeni a félelmet nem ismerő halászhajóktól? Csak vizsgáljunk meg gondolatban egy olyan üzleti modellt, ahol egy több millió amerikai dollárt érő modern halászhajó megtérülése 1-2 év! Hiszen a fogást - már feldolgozott állapotban - csak át kell rakni egy teherhajóra, és nem is kell hosszú hónapokig visszatérnie a kikötőbe.
Vagy egy olyan világban, ahol a civilizációtól távoli helyeken a kezdetleges módszerekkel dolgozó halásztól 1 kilogramm cápauszonyt 100 euróért vesznek meg, majd a cápauszony-levest árusító éttermek több mint ezer eurós bevételre tesznek szert, mert valaki kitalálta, milyen jó és “egészséges” ez az ínyencség? De ne menjünk messzire, maradjunk a szép Európai Unió határain belül: a világ harmadik legnagyobb cápauszony importőre Spanyolország.
Fotó: © Selmeczi Dániel

Ez azért mindenképpen elgondolkodtató. Véleményem szerint a közeljövőben, ha különleges, egyedi élőlényeket szeretnénk látni, akkor a makró világ felé kell fordulni... Nézze meg mindenki a saját szemével, és ígérhetem, ez is hasonló izgalmakat kínál, mint egy “nagyhalas” merülés. Csak nyissuk ki a szemünket, szerezzünk be egy határozót és élvezzük a merülést - hiszen ez még mindig csodálatos!
Szöveg és kép: Selmeczi Dániel
FotóOktatás fotóiskola